Az életfa egy mitologikus "tárgy" melynek jelentősége minden ősi vallásban nagy volt. Az életfa köti össze a földi és égi világot, kapocs a természetes és a természetfölötti között, híd a fenti és lenti világ között. Az életfánál kezdődik és végződik az élet. A fejet a testtel a gericen keresztül a csakrák úgy kötik össze, mint az életfa a különböző világokat. Mint ékszer, ősi tudás, és a régen vágyott harmónia jelképe is.
Milyen ásvány ez? Az ásványról...
Az ametiszt a kvarccsoport legismertebb és legkedveltebb ásványa. Színét a mangán, illetve a vas-titán adja. Kristályai mindig valamilyen alapra nőttek, általában a kristálycsúcsok a legerőteljesebb színűek. Jelentős lelőhelyei: Brazília, Uruguay, Madagaszkár, Namíbia.
Mire jó?
"Az ametiszt elűzi a gonoszt és élesíti az elmét" (Leonardo da Vinci). Da Vinci szavai is jelzik, hogy már a középkorban is kiemelt szerepe volt az ametisztnek az ásványok között. Legkedveltebb szerencsekő: szerencsét hoz és véd a rontásoktól. Az ókeresztény egyházban is hittek az ametiszt józanító tulajdonságában.
Az ametisztet a püspökeik számára elérendő, emelkedett lélek szimbólumává tették, és hamarosan a püspöki jelvények közé került az ametisztgyűrű. Az ókori görögök azt hitték, ha ametisztcsészéből isszák a bort, az megvédi őket a részegségtől, ezért a kártékony hatások ellen védő ásványok egyike. A memória javítójának, kiváló akaraterő fokozó ásványnak tartják. Jótékonyan hat cukorbetegségre, elhízásra, valamint a hegyikristály és a rózsakvarc mellett az egyik legfontosabb immunrendszert erősítő ásvány.
Az ametiszt a kos, nyilas, skorpió, halak csillagjegy szerencseköve.
